{2011. Április 1.}
Arra számítottam…
„Arra számítottam, talán még a vonatablakból megpillantom a tengert…”
Kiskoromban órákon át bámultam a hullámokat. Gondolataimat a tengerrel osztottam meg először. Mikor bánatos voltam, sebeimet a tenger vize gyógyította, a hullám habja volt a legjobb rejtekhelyem.
Az úton hazafelé menet, miközben a szülei házamra és a tengerpartra gondolva bámultam ki a vonatablakon , egy kisgyerek ráncigálta a karom.
- Néni! Hova utazik? Mellé ülhetek? – Olyan nyolc éves kisfiú lehetett. Felé fordultam:
- Odanézz! Látod a tengert? Oda megyek én.
- Igen, látom! – mondta. De közel van! Akkor a néni nemsokára leszáll.
- Igen, leszállok. – sóhajtottam, miközben a szívembe nyílalt, hogy én már nem láthatom.
{2011. Január 29.}
Az egyik házi feladatom ez volt:))
Smiley story
Szabadság
Miközben alszom, azt álmodom,
Hogy ott pihenek egy napsütéses tengerparton.
Amikor a nap a felhő mögül integet,
A csergőórám ordítva fenyeget,
Én pedig semmiképpen sem hiszem el,
Hogy már itt van a reggel.
Miközben a vécén kínlódom,
A Szabadságot olvasgatom.
Reggeli után jól esik egy cigi:
Te jó ég! Mit fogok ma dolgozni?
Ruhát mosok, szárítok, vasalok,
Mosogatok, porszívózom, földet törlök,
Ezek után ordás palacsintát sütök,
Végül pedig habos vízben megfürdök.
Szokás szerint megsétáltat a kutyám,
Aztán hidegvérrel vár az irodám.
Ha végeztem belépek a facebookra,
Lássam „kapcsolatban van-e Attila”. ()
Visítani kezd a bejárati ajtó:
- Mért? Már megint megindult a riasztó?
Ajtó mögül kibújik egy udvarló
Kezében egy fonnyadt csokor virággal,
Próbál lecsípni szégyenlős pofával,
És ezek után meghív egy találkára…
A találkán elbűvölt a gyertya lángja,
De még jobban a párom lábszaga.
Nem kellett sok idő amíg elszédültem,
De a lábszag hazáig kísért engem.
Otthon a lakásban énekeltem:
„A boldogságtól fejre állok,
Közben mindenkinek telefonálok.”
Sörözés közben azzal dicsekedtem,
Hogy először életemben szerelmes lettem.
A sok piától elvesztettem az eszem,
És már az ördög uralt engem.
Piálás után elmentünk egy koncertre,
De nem emlékszem, milyen volt a zene,
Csak ugráltam ritmusra, mint egy kecske.
Kezdtem betépni, mint egy állat,
Miközben egy ember helyett láttam százat.
Másnap sportedzésen várt a pálya,
De sajnos egy labdát sem dobtam kosárba.
Alig vártam legyen egy újabb találka,
És már is megcsapott a lábszaga.
De ugyanaz volt a duma, mint máskor,
Csak most a lábszagtól vérzett az orr…
S felébredtem a hatodik gyerekkel a vállamon.
Ettől most már forró lázzal ágyban fekszem,
Miközben telefonon gratulál az exem.
De én csak sírok szótlanul az ágyon,
Azért, mert elment világgá a szép eszem…
S hogy szép álmaim nyugtassanak, én most lefekszem.
{2010. November 24.}
Ismerős Arcok koncert „…határon túlról, szívektől innen…”
Ismerős Arcok koncert „…határon túlról, szívektől innen…”
Írta: Orosz Klára2010. november 18. csütörtök, 21:39
„Hegyeket nézek és erdőket látok
Emberek jönnek felém, és mind jó barátok
Határon túlról és szívektől innen
Szavak sem kellenek, rendben lesz minden.”
Mára már hagyományosnak is bátran nevezhető az Ismerős Arcok megjelenése a János Zsigmond Unitárius Kollégium színpadján: november 12-én este 20 órai kezdettel lépett fel a díszteremben a kollégium egyik kedvence. Az összeállítás címe: „…határon túlról, szívektől innen…” volt.
Türelmetlenül sorakoztak a líceum folyosóján a rajongók: szülők, tanárok, diákok, tanulók, volt és mostani kollégisták. Volt, aki a belépő jegyért, volt, aki a helyért tolakodott. A 250 fős terem megtelt. Mindenki már várta, hogy a színpadon történjen valami. Meg is kezdődött a koncert, és számos ismerős, illettve kedvenc dalt hallhattunk az Ismerős Arcoktól. Többek között elhangzottak: Hegyeket nézek, Édesanyám rózsafája, Játsszuk el, Építsünk hidat, Fenyők, Kerítést bontok, Itt jártam és Nélküled dalok. A várva várt zenekar ugyanazt a fergeteges hangulatot hozta magával, mint amit az előző három éven keresztül tapasztalhattunk. Nem számított, hogy fiatal vagy idősebb volt a rajongó, mindenki jól érezte magát. Hasonló volt a helyzet a 2007-es koncertjükön is, amikor először léptek be a kollégium küszöbén a zenekar Arcok tagjai: Nyerges Attila, Práder Vilmos, Galambos Nándor, Kovacsik Tamás és Leczó Szilveszter.
Az Ismerős Arcok magyar, nemzeti rock zenekar, 1999. október 23-án alakult meg az Udvari Bolondok és a $texas együttes tagjaiból. Első időkben rythm’n'bluest játszottak. Egy erdélyi út következményeként változott meg a szövegviláguk és témaválasztásuk, mely nagyrészt a magyar emberek és a nemzet sorsával, a trianoni döntés igazságtalanságával foglalkozik. Zenéjükben a népi elemek, népdalfeldolgozások mellett előfordulnak hard rock, heavy metal stílusú alkotások, illetve Éberálom című lemezükön több szám is erősen dzsesszes beütésű. Az együttesre nagy hatással van a magyar népzene mellett az irodalom is, hiszen verseket is megzenésítettek.
A koncert hangulatos volt, nagyon jól szóltak a dalok, a közönség is beleélte önmagát, ringatózva a dallamokra énekelt. A legnagyobb hangulatot az utolsó szám keltette, a Nélküled alakította a teremben.
Az Unitárius Kollégiumban szívesen hallgatják és sokan szeretik az Ismerős Arcok dalait. Történetesen, péntek este a koncert az iskola 453. évfordulójának záró programja volt, illetve ez is lett ez az ünnep fénypontja.
Megtisztelő, hogy az Ismerős Arcok zenekar soha sem hanyagolja el a kollégista rajongóit, sőt mindig eljön és hangulatot teremt: mikor a kollégium udvarán, mikor a falakon belül, nem számít az, hogy mikor, hol, hányan vagyunk, fő az:
„Hogy történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!mi egy vérből valók vagyunk.”
http://www.huli.ro/cikkek/bekuldott-cikkek/ismers-arcok-koncert-hataron-tulrol-szivektl-innen
A múlt hónapban kutya-macska szerepet játszodtam a legjobb barátommal
Valamikor régen Bruno és Cirmi barátok voltak 14 éven keresztül.
A kutyának 4 éves, míg a macskának két és fél éves szerelmi kapcsolata volt.
Bruno sokszor fordult barátjához párkapcsolati tanácsért, azonban Cirmi alig kért párszor segítséget cserébe. Igazi barátok voltak, megbíztak egymásban, kedvelték egymást ezért nem akartak semmi áron összeveszni, sem ártani egymásnak.
Egyszercsak Bruno meghívta Cirmit egy komoly beszélgetésre:
- Cirmi, kedves kis barátom… Rossz hírem van! Tudomásom szerint a kedves társad félre jár és Kittynek udvarolgat. Gondoltam figyelmeztetlek.
A macska elmosolyodott:
- Bruno, Bruno! Te kis huncut… Én nem hiszek neked, ilyensmire nem lenne képes a kedvesem.
- Hidd el, ha mondom!
Ettől a perctől kezdve Cirmi zavarba jött. Az első dolog ami járt a fejében, az volt, hogy megkérdi szerelmétől az igazat, de ennél sokkal súlyosabb volt a fájdalomtól a bosszú vágya. Nem bírta tovább.
- Hát most kinek higyjek? A legjobb barátomnak, akit 14 éve ismerek, vagy neked, akit alig 3 éve ismerlek?
- A kapcsolat legelső szabálya a bizalom. – így szólt a válasz.
Később kiderült az igazság.
- 14 évig bíztam a kutyában és sohasem bíztam a szerelmemben. Akiben bíztam, az becsapott, félrevezetett, mert önző elvárásai voltak velem szemben. Aki pedig megérdemelné a bizalmamat, annak sohasem adhatok már belőle, mert a bizalom vakított meg eddig. Ha bízol valakiben, hűségét ne várd cserébe, mert úgy sem tudod meg soha! Ami pedig a kutyát illeti: NE BARÁTKOZZON A MACSKÁVAL!
És azóta a macska és a kutya ellenségek.
Orosz Klára
{2010. Április 17.}
Hogy értsd, egy emlék mennyit ér
Hogy értsd, egy emlék mennyit ér
Rájöttem, nincs érteleme álmodozni és tervezgetni, hogy az ember színész legyen. Sokkal szebb és érdekesebb dolgokat rejteget számunkra az élet és a sors. Elég nagy színdarab az élet, és ahhoz, hogy valaki élni tudjon, nem szükséges egyetemet végeznie. Nem nehéz minden nap egy új embert, új arcot megjátszani, ha már mindenképp játszani akarunk.
Amíg gyerekek vagyunk, arról álmodózunk, hogy milyen elismertek leszünk: énekesek, színészek, művészek, tudósok, felfedezők. De nincs olyan felnőtt ember, aki egyszer életében ne lenne énekes (például ha főz, vagy zuhanyzik, vagy talán bepiál), valamiben ne lenne művész (amihez érti magát: varr, rajzol, tervez, köt, költ stb.), egy percig ne lenne tudós (amikor valakinek valamit magyaráz, valamit tanulmányoz), szinte minden percünk újabb felfedezésekre ad alkalmat, tehát felfedezők is vagyunk, illetve minden helyen más álarcot viselünk. Egyszóval kijelenthetjük, hogy az életünk színes színdarab, amit elkerülni nem lehet, játszani muszály.
Másról kell álmodozni, ami sokkal nagyobb értelmet ad az életnek, mintsem egy poros színpadon, egy rongyos ruhában öregedni meg. Lehet valaki jó színész másnak, de mindenki magának él.
Ahogy Zorán is mondta: „Hogy értsd egy pohár víz mit ér, ahozz hőség kell, ahhoz sivatag kell, hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell az élet hogyan fogy el”. Hogy értékeld a színpad fényességét, el kell szakadnod tőle. Ha nem szakadsz el tőle, megunod, megkeseredsz, és az egész életedet színészként fogod leélni. És akarva akaratlanul a gyerekedbe neveled a keserűségedet.
Sokkal több hivatás van, nem kell egynél megállni. Volt napsütés, amikor születtünk, tanultunk, elváltunk szeretteinktől, majd színpadot próbáltunk, szószékből hirdettük Isten igéjét, manipuláltuk a népet a politinkákkal, katedra mögül tanítottunk, párt kerestünk, szeretkeztünk, házasodtunk, gyereket neveltünk, és lesz napsütés amikor meghalunk. Nem elég csupán egy dologgal foglalkozni, nem elég csupán egyszer szeretni, nem érdemes csupán egy emberért, egy szakmáért élni, mert nem elég egy életet élni. Minden kellemes pillanatért, minden nap izzadni kell. A boldogságunkért meg kell dolgozzunk, és sokmindenről le kell mondjunk. Ne énekeljük majd öregen „ha volna még időm”. Hanem énekeljük: „van még idő”.
Gyakran egy szép emlék többet ér, mint egy aktív helyzet. Engem többször elismertek, és színi oklevél nélkül, nekem ennyi elég. Mindig őrizni fogom ezt a szép emléket: igen, színész akartam lenni, és sikerült.
Lekéstem a vonatot? Hát mért olyan tragikus? Van másik! Bármikor lehetek okleveles színész, és minek? Nekem nem kell fizetés ahhoz, hogy azt tegyek, amit szeretek, mert nem pénzért teszem. Amit már pénzért csinálsz, azt már nem szívből teszed. Az az igazi, amikor nem motivációk hatására cselekedsz.
Maradjon tehát meg ez a szép emlék, amit még az unokáimnak is szeretettel fogok mesélni, nem pedig keserű szájízzel.
{2010. Április 1.}
Fáj az agyam – tegyél valamit ellene
Fáj az agyam – tegyél valamit ellene
(Belső párbeszéd)
− Mostanában gyakran fáj az agyam.
Tengernyi percem fut el hirtelen:
ki és mi vagyok? – belefáradtam.
− Szemel az első ősz, hihetetlen!
− Bámul, és napról napra fenyeget.
És én mit teszek? Semmi hasznosat,
csak várok – az idő pedig kerget – ,
míg a szürke vihar besodorhat
a csípős haszontalan sötétbe.
Nem hiszek már semmibe, senkibe.
Ami elmúlt, az már csak a múltté,
Egymagam vagyok a végtelenben.
− Jaj, sikoltanám: semmivé tettél
te szerencsétlen haszontalanság!
− De mit tehetnék? Ki és mi vagyok?
Csak egy semmi, senki a sok közül.
− Tudom, hogy mi leszek: néma sarok,
hisz mikor valamire fény derül,
akkor is észrevétlen maradok.
Nem! Mosogatórongy leszek s citrom,
mert ezek legalább hasznosabbak.
− Fáj az agyam . Az élet lócitrom,
tessék, megmutatom, itt az ablak:
nézz ki, mit látsz?
− Csupa citromlevet.
Tegyél valamit ellene! Mit vársz?
− Én csak sikoltom: semmivé lettél
te változatlan, szürke vihar társ!
Ó, élet, fájó unalmas lettél,
akár a születés és temetés!
Akaratlanul akarva várom,
hogy fulladj már meg saját levedben…
− Szemel az első ősz, hihetetlen!
− Ki és mi vagyok? – belefáradtam.
Tengernyi percem fut el hirtelen:
mostanában gyakran fáj az agyam.
Orosz Klára
{2010. Március 22.}
Azt hiszed szabad vagy…
